A kutyák számára az ugrálás teljesen természetes viselkedés – különösen akkor, amikor izgatottak, örülnek valakinek, vagy szeretnének kapcsolatot teremteni. Leggyakrabban üdvözlésként, figyelemfelkeltésként vagy az öröm kifejezéseként ugranak fel ránk. Egy kölyökkutya például így próbálja elérni a gazdi arcát, hiszen ez az a pont, ahol szemtől szemben „kommunikálhat”. De ugyanígy tanult viselkedéssé is válhat: ha egyszer vagy többször sikerrel járt vele (pl. megsimogatták, szóltak hozzá), újra és újra alkalmazni fogja.
Mikor válik problémává?
Az ugrálás akkor válik gondossá, ha:
-
zavaró a mindennapokban (pl. hazaérkezéskor mindig rád ugrik)
-
megrémíti a vendégeket, különösen gyerekeket vagy időseket
-
koszolja vagy elszakítja a ruhát
-
balesetveszélyes, ha például nagy testű kutyáról van szó
Bár sok gazdi szerint „aranyos”, ha a kutya így fejezi ki az örömét, ez a viselkedés hosszú távon zavaró, sőt veszélyes is lehet. A jó hír: az ugrálás tanult viselkedés, így megtanítható a kutyának, hogy négy lábon maradni mindig kifizetődőbb.
Kutya leszoktatása az ugrálásról – első lépés a megértés
Mielőtt bármilyen módszert alkalmaznánk az ugrálás ellen, fontos megértenünk: a kutya nem azért ugrik fel, mert rossz, makacs vagy dominálni akar. Az ugrálás egy teljesen természetes, tanult viselkedés, amelyet gyakran – akaratlanul – mi magunk erősítünk meg.
A kutya nagyon gyorsan megtanulja, mi működik. Ha egyszer felugrott, és ezért figyelmet kapott – akár simogatást, beszédet, vagy csak egy odanézést –, akkor azt tapasztalta meg, hogy az ugrás célravezető. Onnantól kezdve újra és újra használni fogja ezt a viselkedést, különösen, ha izgatott vagy örül a jelenlétednek.
Nem büntetni kell – tanítani
A kutya nem érti, hogy az egyik nap még „jaj de cuki, hogy felugrik”, másnap meg leszidják érte. A következetlenség csak bizonytalanságot szül. Ezért az első lépés a leszoktatáshoz az, hogy tudatosítjuk magunkban: az ugrálás nem rosszaság, hanem a kutya kommunikációja, és ezt irányítottan, pozitív módszerekkel tudjuk megváltoztatni.
Hogyan szoktassuk le a kutyát az ugrálásról? – lépésről lépésre
A kutya leszoktatása az ugrálásról nem megy egyik napról a másikra, de ha következetesen alkalmazzuk a megfelelő módszereket, látványos eredményt érhetünk el. A kulcs: ne az ugrást büntessük, hanem a nyugodt viselkedést jutalmazzuk. Íme a lépések, amelyek segítenek ebben:
1. Ne reagáljunk az ugrásra
Ha a kutya felugrik, forduljunk el, ne nézzünk rá, ne beszéljünk hozzá, ne érintsük meg – semmilyen figyelmet ne kapjon.
-
A figyelem még akkor is jutalom, ha negatív (pl. rászólás).
-
Ha nincs reakció, az ugrálás elveszíti a célját: nem történik semmi érdekes.
2. Alternatíva: ülés tanítása üdvözlés helyett
Mutassuk meg a kutyának, mit várunk el tőle helyette – például azt, hogy üljön le, amikor valakit üdvözöl.
-
Kezdd el gyakorolni nyugodt helyzetekben az „Ül” parancsot.
-
Később használd ezt akkor is, amikor hazaérsz vagy vendég érkezik.
-
Amint a kutya leül, azonnal jutalmazd meg (jutifalattal vagy dicsérettel).
3. Következetes gyakoroltatás családtagokkal, vendégekkel
Az egyik legfontosabb lépés, hogy mindenki ugyanazt a szabályt kövesse.
-
Családtagok, barátok, vendégek is tudják: ne simogassák meg a kutyát, ha felugrik.
-
Gyakoroltassuk vele az ülést különböző helyzetekben, különböző emberekkel.
-
Ez segít neki általánosítani a tanult viselkedést.
4. Jutalmazás a négy lábon maradásért
Ne csak akkor dicsérjünk, ha ül – már azt is érdemes jutalmazni, ha nem ugrik fel.
-
Ha nyugodtan közelít, négy lábon marad, azonnal jutalmazzuk meg.
-
Ezzel megtanulja: a nyugalom kifizetődőbb, mint az ugrálás.
Kutya tanítása ne ugráljon – milyen hibákat kerülj el?
Ne kiabálj – ez is figyelmet ad
Sokan ösztönösen rászólnak a kutyára, amikor felugrik: „Ne!”, „Nem szabad!”, „Menj le!” – de ezzel épp azt erősíted, amit el szeretnél kerülni.
-
A kutya nem különbözteti meg a pozitív és negatív figyelmet – neki az is jutalom, ha rá figyelsz.
-
A kiabálás gyakran izgatottságot kelt, ami még több ugrálást válthat ki.
Ne simogasd meg, ha épp felugrott
Talán a leggyakoribb hiba: a kutya felugrik, mi pedig rögtön megsimogatjuk vagy beszélünk hozzá – akár csak udvariasságból, akár „mert úgyis aranyos”.
-
Ezzel azt tanítod meg neki: az ugrás működik, és figyelmet eredményez.
-
Akkor simogasd meg, amikor már négy lábbal a földön áll vagy leült.
Ne váltogasd a szabályokat
Ha egyik nap leszidod, másik nap nevetve megsimogatod, a kutya összezavarodik.
-
A következetlenség azt tanítja: „néha szabad, néha nem” – és ez meghosszabbítja a tanulási folyamatot.
-
Fontos, hogy minden családtag és vendég ugyanazt a szabályt tartsa: felugrás = nincs figyelem, négy láb = jutalom.
Speciális helyzetek – ha vendég jön, ha gyerekre ugrik
Még ha a mindennapokban már szépen alakul is a kutya viselkedése, váratlan vagy izgalmas helyzetekben – mint például egy vendég érkezése – könnyen visszacsúszhat a korábbi, felugrálós szokásokhoz. Ilyenkor különösen fontos a tudatosság és a felkészülés, főleg ha gyerek is van a közelben, akire a kutya könnyen ráijeszthet vagy ráeshet.
Előkészület: póráz, ülés parancs
Vendégek érkezése előtt érdemes a kutyát rövid pórázra venni, így kontroll alatt tarthatod az első, legizgatottabb percekben.
-
Gyakoroljátok előre az „Ül” parancsot, és add ki ezt, mielőtt köszönhetne.
-
Ha a kutya ülve marad, jutalmazd meg bőségesen – így megtanulja, hogy az udvarias üdvözlés kifizetődőbb, mint az ugrálás.
-
Kérd meg a vendéget is, hogy csak akkor forduljon a kutya felé, ha az már nyugodt és nem ugrál.
Átmeneti elkülönítés – ha még nem megy a kontroll
Ha a kutya még nem tudja uralni az izgalmát, érdemes átmenetileg elkülöníteni, amíg lenyugszik.
-
Ez lehet egy másik szoba, egy kutyaketrec vagy egy ajtórács mögötti tér, ahol nyugodtan figyelhet, de nem tud fizikai kontaktust kezdeményezni.
-
Néhány perc után újra próbálkozhattok, immár tudatosabb helyzetben.
Gyerekek esetén extra óvatosság
A gyerekek hangosabbak, kiszámíthatatlanabbul mozognak, és könnyebben elesnek – ezért különösen fontos, hogy a kutya ne ugorjon rájuk.
-
Gyakoroljatok sokat gyerek jelenlétében (felügyelettel!), és tanítsd meg a gyereket is, hogyan viselkedjen nyugodtan a kutya közelében.
-
Ha nem biztos a helyzet, inkább előzd meg az ugrálást rövid pórázzal vagy elkülönítéssel.
GYIK – Gyakori kérdések az ugrálással kapcsolatban
Meddig normális, ha a kölyökkutya ugrál?
A kölykök gyakran ugrálnak örömükben, figyelemért vagy egyszerűen csak azért, mert még nem ismernek más módot a kapcsolatteremtésre. Ez a viselkedés 6–8 hónapos korig teljesen természetes, de már egészen fiatalon érdemes elkezdeni a leszoktatást, hogy ne rögzüljön szokássá.
Kell-e büntetni az ugrást?
Nem. Az ugrálás nem rosszindulatú viselkedés, hanem tanult reakció. A büntetés (kiabálás, eltaszítás) nem tanítja meg a kutyának, hogy mit kellene tennie helyette – csak feszültséget vagy még nagyobb izgatottságot vált ki. A pozitív megerősítésen alapuló nevelés sokkal hatékonyabb és tartósabb eredményt hoz.
Segít az, ha lenyomom a mancsát?
Nem ajánlott. A fizikai „leszorítás” nemcsak kellemetlen a kutyának, hanem félreérthető is lehet, sőt, egyes kutyákban félelmet vagy védekezést válthat ki. Ehelyett tanítsd meg neki, hogy ülni vagy négy lábon maradni sokkal kifizetődőbb viselkedés.
Mikor forduljak trénerhez?
Ha úgy érzed, hogy:
-
a kutya rendszeresen felugrik vendégekre vagy gyerekekre,
-
nagytestű kutyaként már balesetveszélyes az ugrálása,
-
vagy minden próbálkozásod ellenére sem történik változás,
akkor érdemes trénerhez fordulni. Egy szakember segít az okok feltárásában és a személyre szabott megoldásban, hogy ne csak ideiglenesen, hanem tartósan oldjátok meg a problémát.
Az ugrálás kezelhető – csak türelem és következetesség kell hozzá
A kutya felugrálása sok gazdinak jelent bosszúságot, pedig ez a viselkedés nem rosszindulatból ered, és nem is „rossz kutyáról” van szó. Az ugrálás egy tanult reakció, amit ugyanúgy el lehet hagyni, mint ahogy kialakult – csak a megfelelő módszerre és türelemre van szükség.