A kötődés az egyén az iránti igénye, hogy biztonságban érezze magát egy másik személy közelségében. Bowlby (1958, idézi Hámori 2016) szerint a kötődés veleszületett, humánspecifikus viselkedési mintázat. A csecsemő születésétől fogva rendelkezik olyan viselkedési jellemzőkkel (szopás, csimpaszkodás, követés, sírás, mosolygás), amelyek aktiválják az anyai törődést, mivel még nem tud gondoskodni önmagáról. Így a kötődés felfogható egy adaptív válaszként, amelyre szükség van a túléléshez. Az anya egyfajta biztonságos bázis szerepét tölti be, amely biztosítja a szabad felfedezést a baba számára. Ha a baba elbizonytalanodik abbahagyja a felfedező viselkedést és megpróbálja visszaállítani a közelséget a gondozóval. Bowlby ezt kötődési viselkedésrendszernek nevezte el. Ez a viselkedésrendszer képes szabályozni a baba és mama közelségét. A gondozó rendelkezésre állása, válaszkészsége és aktív támogatása lehetővé teszi a gyermek számára, hogy rendes körülmények között magabiztosan vizsgálja meg környezetét (Crowell és Treboux, 1995).
Az csecsemők kötődését vizsgáló első humán kísérlet Mary Ainsworth (1978) nevéhez kötődik. Az Idegen Helyzetnek nevezett kísérleti eljárás során több lépésben figyelték meg a gyerekek reakcióját édesanyjuk távozására, majd visszatérésére. A kísérleti helyzetben mutatott viselkedésük alapján három csoportba sorolták a csecsemőket. Évekkel később további vizsgálatok alapján meghatároztak egy negyedik csoportot is (Main és Solomon,1986, idézi Vankó, 2012).
A csoportok a következők: a biztonságosan kötődő gyermekek lehetnek nyugodtak és nyugtalanok is, amíg az anyjuk távol van, azonban kapcsolatot keresnek vele, amikor visszatér. A bizonytalanul elkerülőn kötődő gyermekek feltűnően kerülik a kapcsolatot az anyjukkal, amikor az visszatér, és akkor is kevés figyelmet fordítanak rá, amikor a szobában van vagy éppen távozik. A bizonytalanul ambivalensen/ellenállóan kötődő gyerekek ellenállást mutatnak anyjuk visszatérésekor, egyszerre keresik és kerülik vele a kapcsolatot, az anya távozását intenzíven élik meg, de visszatértekor mintha lefagynának. A később meghatározott kötődési csoport a bizonytalanul zavart/dezorganizált módon kötődő gyermekek csoportja. A zavartan kötődő gyerekek dezorientáltak, lehangoltak és üresnek tűnnek, ellentmondásos viselkedést mutatnak (megindulnak anyjuk felé majd megfordulnak). Gyakran bántalmazott gyerekek.
Ainsworth és munkatársai kimutatták, hogy a baba és mama közötti interakció minősége összefügg a kötődésben mutatkozó különbségekkel. A biztonságosan kötődő babák viselkedése a megfelelő szülői válaszkészségen alapul; a baba megtanulja, hogy édesanyja reagál jelzéseire, képes felhívni magára a figyelmet és törődést kiváltani. Az elkerülő kötődési mintával rendelkező csecsemők visszafogják érzelmeiket és inkább elnyomják a figyelem felhívására irányuló jelzéseket (Mikulincer & Shaver, 2009, idézi Vankó, 2012). A bizonytalanul, ambivalensen kötődő csecsemők nem szabályozzák eléggé érzelmeiket és túlságosan intenzíven fejezik ki azokat (Vankó, 2012).
A kutyák és gazdájuk kapcsolata több szempontból is hasonlatos az anya-gyerek kötődéshez, így a kötődés meghatározására szintén Bowlby nézőpontját vehetjük irányadónak (Gácsi, 2006). Kezdetben a kutyák ember felé való szociális vonzódását vizsgálták, mint a kötődés egyik aspektusát. Egy kölyökkutyákon végzett vizsgálat sorozat kimutatta, hogy már csupán napi néhány perces szemkontaktus hatására kialakul az emberhez való vonzódás, közelségkeresés jelensége (Scott és Fuller, 1965, idézi Gácsi, 2006). Egy másik vizsgálat 4-8 hetes kutyakölykök szeparációra adott stresszreakciójának csökkentésében az emberi közelséget hatásosabbnak találta, mint a biológiai anya fizikai közelségét (Pettijohn et al., 1977, idézi Gácsi, 2006). Az emberi kontaktus időleges megvonása fokozódó intenzitású közelségkereső viselkedést vált ki a kutyáknál (arányosan a megvonás mértékével).
Ezek alapján feltételezhető, hogy kutya ember iránt mutatott szociális vonzódása evolúciósan előkészített előfeltétele a kötődés kialakítására való képességnek. Egyesek az imprinting jelenségével magyarázták az egyedi kötődés kialakítását az emberek felé, ennek azonban ellentmondanak azok az eredmények, amelyek farkaskölykök érzékeny periódusában megkezdett elkülönítéséből és egyedi szocializációból születtek. A farkaskölykök a családi kutyákhoz hasonló felnevelés ellenére sem mutattak kötődésre jellemző viselkedésformákat a gazda felé. A kutya fajtársfelismerő képességében bekövetkezett változások a koevolúció hatására önmagukban nem magyarázzák kielégítően a kutya-gazda kapcsolat megnövekedett mértékét és tartósságát, a biológiai anyához képest. Feltételezhetően más, a kutya evolúciója során bekövetkező szelekciós hatások is szerepet játszottak a jelenség kialakulásában. A kutyák felnőttkorban is új kötődés kialakítására való képessége szintén a bevésődés jellegű korai tanuláson alapuló szülői felismerés ellen szól. A kutya gazdája iránti egyedi kötődésében feltételezhetően más mechanizmusok is részt vesznek (Gácsi, 2006).
Az ELTE Etológia Tanszékén 1996-ban kezdődő vizsgálatsorozat keretein belül elkezdték vizsgálni a kutya-gazda kapcsolatot a gyerek-szülő kötődés mintájára egy módosított Idegen Helyzet teszt (Topál et al., 1998) segítségével. Azóta más tanulmányok (Gácsi, 2003; Prato-Provide et al., 2003) is megerősítették a gazdától való szeparáció és újratalálkozás – idegen személlyel szemben nem tapasztalható – kötődési mintázatokat aktiváló szerepét. Topál és munkatársai által ötven kutyával végzett vizsgálat hasonló háttérváltozókat különített el (szorongás, kötődés, idegenelfogadás), mint Gácsi (2003) 84 családi kutyát tartalmazó új mintája. A kötődés kutyák és gazdáik között sokat vizsgált terület az etológia szakirodalmában (Topál et al., 1998; Palmer és Custance, 2008; Mariti et al., 2013), azonban ez idáig csak néhány tanulmány sorolta be a kutyákat a különböző kötődési stílusokba (Schöberl et al., 2016; Thielke et al., 2017) vagy vizsgálta a biztonságos kötődés hatását más viselkedési formákra (Horn et al., 2013; Thielke és mtsai, 2017). Közelmúltban végzett kutatások kimutatták ((Schöberl et al., 2016; Thielke et al., 2017), hogy a kutyák kötődési tesztekben mutatott viselkedése kategorizálható kötődési stílusként, a humán kötődési stílusok (biztonságos, bizonytalan elkerülő, bizonytalan ambivalens) mentén. Thielke és Udell 2019-es kutatásukban pedig kimutatták menhelyi és ideiglenes befogadásban lévő kutyák esetében a zavart/dezorganizált kötődés jelenlétét is.
𝐄𝐳𝐞𝐧 𝐞𝐫𝐞𝐝𝐦é𝐧𝐲𝐞𝐤 𝐚𝐥𝐚𝐩𝐣á𝐧 𝐚 𝐠𝐚𝐳𝐝𝐚 é𝐬 𝐤𝐮𝐭𝐲𝐚 𝐤ö𝐭ő𝐝é𝐬𝐢 𝐭í𝐩𝐮𝐬𝐚𝐢 𝐧𝐚𝐠𝐲𝐦é𝐫𝐭é𝐤ű 𝐡𝐚𝐬𝐨𝐧𝐥𝐚𝐭𝐨𝐬𝐬á𝐠𝐨𝐭 𝐦𝐮𝐭𝐚𝐭𝐧𝐚𝐤. 𝐊𝐞𝐯é𝐬𝐬é 𝐤𝐮𝐭𝐚𝐭𝐨𝐭𝐭 𝐭𝐞𝐫ü𝐥𝐞𝐭 𝐦é𝐠 𝐚 𝐤𝐮𝐭𝐲𝐚 𝐤ö𝐭ő𝐝é𝐬𝐞𝐢 𝐬𝐭í𝐥𝐮𝐬𝐚𝐢𝐧𝐚𝐤 𝐦á𝐬 𝐯𝐢𝐬𝐞𝐥𝐤𝐞𝐝é𝐬𝐢 𝐟𝐨𝐫𝐦á𝐤𝐫𝐚 𝐯𝐚𝐥ó 𝐡𝐚𝐭á𝐬𝐚, 𝐢𝐥𝐥𝐞𝐭𝐯𝐞 𝐚 𝐠𝐚𝐳𝐝𝐚 é𝐬 𝐤𝐮𝐭𝐲𝐚 𝐤ö𝐭ő𝐝é𝐬𝐢 𝐭í𝐩𝐮𝐬𝐚𝐢 𝐤ö𝐳ö𝐭𝐭𝐢 ö𝐬𝐬𝐳𝐞𝐟ü𝐠𝐠é𝐬𝐞𝐤. 𝐀 𝐣ö𝐯ő𝐛𝐞𝐧 é𝐫𝐝𝐞𝐤𝐞𝐬 𝐥𝐞𝐡𝐞𝐭 𝐞𝐳𝐞𝐤𝐧𝐞𝐤 𝐚 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐬é𝐠𝐞𝐤𝐧𝐞𝐤 𝐚 𝐫é𝐬𝐳𝐥𝐞𝐭𝐞𝐬𝐞𝐛𝐛 𝐯𝐢𝐳𝐬𝐠á𝐥𝐚𝐭𝐚.
Forrás
Ainsworth, M., Blehar, M., Waters, E., & Wall, S. (1978). Patterns of attachment: Observations of the Strange Situation. Mahwah, NJ: Lawrence Erlbaum Associates.
Crowell, J. A., & Treboux, D. (1995). A review of adult attachment measures: Implications for theory and research. Social development, 4(3), 294-327.
Harlow, H. F. (1958). The nature of love. American Psychologist, 13(12), 673-685.
Hámori, E. (2016) A korai kapcsolat zavarai – Pszichoanalízis, kötődéselmélet és csecsemőkutatás a korai kapcsolati patológiák megértésében. Budapest: Oriold és Társai Kiadó
Jantek, G., & Vargha, A. (2016). A felnőtt kötődés korszerű mérési lehetősége: A közvetlen kapcsolatok élményei—kapcsolati struktúrák (ECR-RS) kötődési kérdőív magyar adaptációja párkapcsolatban élő felnőtt személyeknél. Magyar Pszichológiai Szemle, 71(3), 447-470.
Márta, G. (2006). A kutya mint az emberi kötődési viselkedés modellje? Egy sajátos interspecifikus kapcsolat: kötődés a gazdához. Magyar Tudomány, 2, 141-150.
Miklósi B. (2021). Útikalauz gazdáknak. Budapest: Pannónia Nyomda Kft
Miklósi B. (2021). A kölyöknevelés művészete. Avagy hogyan éld túl a kölyökkort. Budapest: Pannónia Nyomda Kft
Topál, J., Miklósi, Á., Csányi, V., & Dóka, A. (1998). Attachment behavior in dogs (Canis familiaris): a new application of Ainsworth’s (1969) Strange Situation Test. Journal of comparative psychology, 112(3), 219.
Thielke, L. E., & Udell, M. A. R. (2019). Characterizing Human–Dog Attachment Relationships in Foster and Shelter Environments as a Potential Mechanism for Achieving Mutual Wellbeing and Success. Animals, 10(1), 67.
Vankó, T. (2012). Kötődés és korai maladaptív sémák vizsgálata egyes pszichés zavarokban. (Nem publikált doktori disszertáció) Pécsi Tudományegyetem, Pécs